Mottó: "Csak egyszerűen: 

ember, anya, tanácsadó, segítő - én."

Pynky - az ember:

Van némi élettapasztalatom, nem is feltétlenül az élet könnyebbik oldaláról. Tudom milyen önerőből felkapaszkodni, közben többször mindent elveszteni és újrakezdeni, és tudom milyen nehéz közben embernek maradni. Az évek során megtanultam konzekvensnek, kitartónak, hűségesnek lenni, ragaszkodni ahhoz amit helyesnek tartok. Mélységesen hiszek a szabadságban, a toleranciában, az autonómiában, és igyekszem ezt képviselni a hivatásomban és a magánéletemben is. Természetesen én is gyarló vagyok, nem hinném hogy sose hibáztam volna életemben, de mindig igyekeztem a legkisebb kárt okozni másoknak, és a legjobbat cselekedni, ami tőlem tellett.

2010 óta tanulom az Erőszakmentes/Együttműködő Kommunikációt, és trénerképzőt is végeztem Szentpéteri Juliannánál. Használom a mindennapi életben és a munkámban is. Biztos vagyok benne, hogy a sikeres interakciók létrejötte csak fele részben köszönhető a szaktudásomnak, másik felét az EMK adja hozzá. Rendszeresen indítok csoportokat és egyéni konzultációt is vállalok.

Budapesten élek, a nyarakat egy Fejér megyei kis faluban töltöm. Természetesen nyáron is elérhető vagyok, de olyankor igyekszem inkább a családommal foglalkozni.

Pynky - az anya:

A hozzám fordulók jó ha tudják, hogy mindkét gyermekemet cukorbetegen hordtam ki és szültem meg (illetve szoptattam), ezért ha te is ilyen helyzetben vagy, keress nyugodtan. Ismerem milyen, amikor egy inkubátornak érzed magad, azt is amikor meggyászolod, hogy segítség nélkül (kémiai szerek nélkül) képtelen vagy a benned növekvő magzatod egészségét biztosítani, ellentétben a "normális" anyákkal. Később valamikor szeretnék cukorbeteg anyacsoportot létrehozni, ha van kedved részt venni ilyenen, jelentkezz!

Nagyobbik lányom 2002-ben született, a kisebbik 2008-ban. Mindketten okos, jó fej lányok és leginkább egyediek: saját megoldási stratégiákkal, saját gondolatokkal, saját szeretem és nem szeretem dolgokkal, saját „mániákkal”. Ha kérdezik, azt mondom: "mindkettőt ugyanannyira szeretem, de nem ugyanúgy." Harmadik, "fogadott" gyerekünk sok új tapasztalattal gazdagította a családunkat.

Pynky - tanácsadó:

Egyik barátnőm mondta, hogy  "a jó tanácsadó mindent csinál csak épp tanácsot nem ad." Egyetértek vele. Én tudást, tapasztalatot, kutatási eredményeket osztok meg, melyek alapján a szülők eldöntik mit szeretnének, és akkor én PONT AZT segítem, amire kérnek.

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig megmaradjon a szülő kompetenciája, a döntési joga a saját magát és gyermekét érintő kérdésekben. Ebben igyekszem segíteni legyen szó akár arról hogy milyen pelenkát használjon, egészen addig hogy hazavigye-e az elhunyt babája hamvait.

Mihez értek amivel fordulhatsz hozzám?

Interdiszciplináris szakértő vagyok: alapvégzettségem általános ápoló és asszisztens, később röntgenasszisztens és gyerek szakápoló képesítést is szereztem, ezért egészségügyi és csecsemőgondozási témákban otthon vagyok. Nem foglalok állást terápiás kérdésekben, de szívesen adok helytálló információkat vagy forrásokat ahol érdemes olvasgatni. Magam is átéltem hogy milyen erősen medikalizált szakemberből "alterré" válni, valószínűleg ettől vagyok hiteles.

Dúlaként a várandósság, szülés és gyermekágy kérdéseiben is tájékozott vagyok. Hiszek benne, hogy a szülés természetes folyamat és minden nő tud szülni. Kicsit könnyebben, ha van dúlája, aki támogatja őt és az egész családot.

Szoptatással  több mint 17 éve foglalkozom, eleinte gyermekorvosom körzetébe jártam ki segíteni, később bárhová ahová hívtak. Ismerem a téma szakirodalmát, sokféle esettel találkoztam már. Ismerem a kompetencia határaimat, szükség esetén nálam sokkal hozzáértőbb szakemberekhez küldöm az anyákat. Nem tartozom semmilyen szoptatással kapcsolatos csoporthoz sem, ezért nem használom a szoptatási tanácsadó titulust.

Hordozási tanácsadóként a ClauWi hordozóiskola alapelvei szerint segítek a szülőknek a legjobbat kihozni a család lehetőségeiből. Próbálhatnak nálam hordozóeszközöket, segítek ha problémájuk akad.

Gyászcsoportvezetőként a gyásszal, veszteségekkel kapcsolatos kérdésekről, a gyászmunka és különösen a perinatális gyász jellemzőiről beszélgethetünk.

Tanítóként szívesen válaszolok tanulással, iskoláskori társas viszonyokkal kapcsolatos kérdésekre. (Mivel ért már ezzel kapcsolatban nem annyira kedves megjegyzés, nem szégyenlem leírni, hogy tanító szakon csak abszolutóriumot szereztem, államvizsgám még nincs. Valószínűleg nem is lesz, mert bár a gyerekeket és a tanítást nagyon szeretem, de csak egy utópisztikus iskolában tudnék tanítani, a mai állapotok között nem.)

Van tapasztalatom bántalmazott nőkkel, ha a bántalmazásról beszélgetnél, bátran kereshetsz.

Pynky - a segítő:

Ha hozzám fordulsz, igyekszem azt és úgy segíteni amire és ahogy szükséged van. Ha empátiára, megértésre, akkor azt, ha értő hallgatásra, akkor azt. Ha a csecsemőgondozási ismereteim megosztására, akkor azt, ha masszíroznom kell akkor azt is megteszem. Beszélek vagy hallgatok attól függően, TE mit szeretnél. A kismamáim között szállóige, hogy "nekem bárhogy jó", utalva arra hogy munka közben a család igényeire fókuszálok.. Azt is szokták kérdezni az anyák, hogy szólítsanak. Zsani vagy Pynky? Mindegy ez is: valamiért a legnehezebb pillanatokban mindig Pynkynek szólítanak mégis. (Ez nem fontos, csak érdekes, annak ismeretében, hogy a magyar néphagyományban volt egy "névcsere" nevű szokás.)

Életünk egyik mozgatója a pénz. De ha nincs pénzed, akkor is keress meg, ez nem lehet akadály. Ha az lenne, segítő énem nem lenne koherens emberi önmagammal...

Pynky és a társadalmi szerepvállalás:

Nagyon fontosnak tartom a társadalmi szerepvállalást, ennek jegyében már több szervezetnél dolgoztam: foglalkoztam bántalmazott nőkkel, jártam családokhoz segíteni, több egyesületben végeztem munkát.

Jelenleg is több nagyon különböző(nek tűnő) területen végzek önkéntes munkát:

- Rendszeresen dolgozom a Köztársaság téri ételosztók közösségében, ahol hajléktalan embereknek segítünk.

- Az Eszkuláp  Egyesület önkéntese vagyok.

- A tréningek, csoportok, táborok résztvevői között mindig vannak akik rászorulóként ingyen jönnek vagy fizetési könnyítést kapnak.

Egy önkéntes teammunka keretében hosszú ideig foglalkoztam a Péterfy Sándor utcai Kórház PIC részlegén koraszülöttekkel és szüleikkel. Itt segítő beszélgetéseket folytattunk az anyákkal és apákkal, valamint a kenguru módszer és a koraszülöttek hordozásának „népszerűsítése” is a feladataim közé tartozott.

A Tűzoltó utcai Gyerekházban mélyszegénységben élő családokkal foglalkoztam, mely nagy kihívást jelentett számomra dúlaként, más közegben élő felnőttként és tanítóként is. Nagy elismerés volt nekem, hogy a rendszeresen járó családok már a bizalmukba fogadtak, a gyerekeik is kerestek engem, ha véletlenül nem tudtam menni a megszokott "napomon". Egy rádiós interjúban maguk az anyák beszéltek arról, hogy hozzájuk jár egy dúla...

2009-ben létrehoztam a XIII. kerületi Babahordozó Klubot, mely azóta is működik minden pénteken délelőtt az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban. Szeretettel és teljes elfogadással várunk minden szoptató, hordozó, mosható pelenkázós családot. Természetesen azokat is befogadjuk, akik ezeket valamilyen ok miatt nem teszik. Az elfogadó légkör sokat segített már számos anyának, aki a társadalomból "kipottyantnak" érezte magát. Nálunk teljes természetességgel lehet szoptatni, pelenkázni, senkit sem zavarnak a matató babák. Mindig van jelen valamilyen "szakértő": a tagok között van eü. szakember, védőnő, pszichológus, dúla, hordozási tanácsadó, konduktor-gyógytornász, informatikus, közgazdász, könyvelő, nyomdász...

A Klub rendszeresen szervez programokat a Születés Hetén és a Nemzetközi Babahordozó Hét keretében is.

Egyesületi munka:

2011-2015 között a Születés Hete Közhasznú Egyesületben ömkéntesként majd (önkéntes) elnökhelyettesként dolgoztam.

Két évig voltam az Ölbebaba Egyesület elnökségi tagja.